Mi követte három és fél évtizede Magyarországon a Kádár-rendszer összeomlását? Egy alapjaiban új politikai berendezkedés – tehát egy rendszerváltás –, vagy a régi rendszer átfazonírozása? Mennyire sikerült a szovjet csapatok kivonulása után megfogalmazni, hogy milyen országban, milyen törvények mentén, hogyan szeretnénk élni?
Minden civilizáció egyik alapkérdése az, hogy hogyan szeretne, illetve hogyan kellene benne élniük az embernek. A választ erre végső soron a törvényhozás és a törvények – elsősorban az alkotmány – hivatott megadni. Ott és ezekben rögzítjük – ha tudjuk, és ha a történelem megengedi –, hogy milyen országban, milyen jogok és kötelezettségek jelöljék ki életünk sarokpontjait.
A rendszerváltozáskor úgy tűnt, hogy ezekre a kérdésekre tudjuk a választ, amit meg is fogalmaztunk, és beleírtuk az akkor érvényes alkotmányba. De az összeomlott egypártrendszer helyébe aztán, szép lassan és megállíthatatlanul, mégis visszahoztunk egy másikat, ami nem azonos ugyan az előzővel, de a különbség – a hatalom koncentráltsága – inkább mennyiségi, mintsem minőségi kérdés. Miért?
Kié a hatalom?
Minden politikai rendszer a hatalomról, annak alapjairól, tartalmáról, hatályáról és gyakorlatáról szól: arról, hogy kié a hatalom, hogyan jutott hozzá, és mit tehet vele. Hogyan különböztessük meg a legitim hatalmat az önkényestől, a törvényest a törvénytelentől? Hol van a hatalom, illetve a hatáskör határa, hol az „eddig és ne tovább”? Mi a különbség a jogállam és az alkotmányos demokrácia között? Kell-e a jogállam, illetve az alkotmányosság létrehozatalához és fenntartásához a legitimitás és a törvényesség, vagy elég csak a puszta hatalom? Röviden: mitől hiteles és működőképes egy alkotmány?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
