• Három szűrővizsgálat lehet kötelező 2025. január elsejétől, a megvalósítás mikéntje azonban egyelőre meglehetősen homályos.
• Sokan azonban már így is tiltakoznak a szűrővizsgálatok kötelezővé tétele ellen, miközben az általuk kiszűrhető megbetegedések közt van olyan, amiben évente több ezren halnak meg.
• Miért tiltakozik, aki tiltakozik, és hogyan repülhet rá a témára a politika, merre vihetik az ügyet az áltudmányos csoportok?
• És hogyan kéne jól rávezetni a társadalmat a szűrővizsgálatok fontosságára?
  

Az elmúlt néhány napban több száz levelet kaptunk, túlnyomó többségük ugyanaz a szöveg: tiltakozás a kötelezővé tett szűrővizsgálatok ellen. Az áradó formaleveleket nemcsak nekünk, más médiumoknak, kormány- és ellenzéki pártoknak, állami- és uniós szerveknek is elküldte megannyi állampolgár, néhányan saját, személyes meglátásaikkal, véleményükkel kiegészítve.

A lényeg: tiltakoznak az ellen a törvénymódosítás ellen, amely „invazív, fájdalmas és kockázatos egészségügyi szűréseket kíván kötelezővé tenni Magyarországon, valamint a belügyminiszter hatáskörébe rendeli további szűrővizsgálatok kötelezővé tételét.” A levélírók egységesen követelik a törvény azonnali visszavonását, többek közt azzal érvelve, hogy a kötelező egészségügyi szűrések „komoly fizikai és lelki megterhelést jelentenek, valamint kockázatokat hordoznak magukban”, és emberközpontú egészségügy helyett pénzügyi szempontokat emlegetnek.

Hozzáteszik azt is, hogy sokan (nők és férfiak egyaránt) „az idegen orvos által, nem ritkán durván, fájdalmat okozva, lekezelő stílusban végzett intim vizsgálatokat gyakran a szexuális erőszakhoz hasonló, traumatizáló élményként élik meg. A formalevél (melynek eredeti szerzője gyakorlatilag visszakereshetetlen, teljes szövege pedig például itt olvasható) szerint a kormány „inkább félelemkeltő, kiszolgáltatottság irányába mutató, erőszakos, lépéseket tesz.” Emellett magyar és nemzetközi jogszabályok idézésével igyekeznek alátámasztani követelésüket, idézve többek közt az Alaptörvény egyes cikkeit, az egészségügyi törvényt, az 1947-es Párizsi Egyezményt és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.

Mi történt?

Június végén a kormány egy salátatörvénybe rejtve módosította az egészségbiztosítási jogszabályokat, aminek értelmében több népegészségügyi célú szűrővizsgálat is kötelezővé válik 2025. január 1-től:

• 25 és 65 év között népegészségügyi céllal egyszeri negatív eredményű szűrővizsgálatot követően háromévenként méhnyakszűrés, különös figyelemmel a méhnyakelváltozások sejtvizsgálatára;

• 45 és 65 év között kétévenként az emlő lágyrész röntgenvizsgálatán alapuló emlőszűrés (mammográfia);

• 50 és 70 év közötti életkorban, kétévenként vastag- és végbélszűrés.

Ezzel párhuzamosan megjelent A betegségek megelőzéséről, a korai stádiumú felismerést szolgáló új egészségügyi szűrővizsgálati rendszer elveiről szóló koncepció is, a társadalmi egyeztetés keretében augusztus 1-ig várják az észrevételeket.

A koncepció egyébként kiemeli, hogy a szűrések célja „a betegség kialakulásának megelőzése, vagy lehető legkorábbi felismerése, mely az egyén számára realizálható egészségnyereség mellett gazdasági előnyt is biztosít a társadalom számára”, a salátatörvényben foglaltak pedig nem kötelezővé teszik, csupán lehetőséget adnak „az egészségügyért felelős miniszternek arra, hogy a kötelező szűrési kört bővítse.”

Ennek mond némiképp ellent, hogy a kormánymédia zászlóshajója, a Magyar Nemzet (igaz, az EconomX-ra hivatkozva) már tényként állítja, hogy a fentebb sorolt három szűrővizsgálat biztosan kötelező lesz.

A koncepció egyebek mellett azt is hangsúlyozza, hogy „szükséges a Magyarországon végzendő szűrések jogi és szakmai szabályozásának átgondolása, valamint a szűrővizsgálati rendszer korszerűsítése”, mintegy előre reagálva azon aggodalmakra is, amelyek az egészségügyi rendszer hiányosságait firtatják.